PacsablOg.☺

 Az estém várakozással, és nagyon lassan telt..
Ugyanis fel voltam cirka éjfélig, várva Harry hívását. Ugyanis azt mondta, hogy este hív, de azt nem, hogy mikor..úgyhogy egész este a telefont markolásztam zene hallgatás közben. Már éppen kezdtem feladni, amikor tizenegy előtt végre megszólalt.
-Szia.-köszöntem Harrynek.-Nem mondtad mikor hívsz, én meg már itt ülök a telefonomat markolászva vagy 2 órája.-kezdtem kissé hirtelen. Harryt gondolom lesokkoltam, szerintem totál nem erre számított, hogy rögtön az első beszélgetésnél kiakadok. De mindegy.
-Nem kérdezted.-mondta kis beszéd szünet uán.-Amúgy csak csörgetni akartalak, gondoltam, hogy már alszol.
-Hát nem alszok.-mondtam.
-Észrevettem.-mondta nevetve.
-És milyenek a halak?-kérdeztem tök normálisan, mire Harry jól kiröhögött.-Most mi az?-kérdeztem.
-Semmi.-válaszolt már rendesen, nem nevetve.-Csak azt hittem először rólam érdeklődsz majd, és nem a halakról.-mondta, majd megint nevetni kezdett.
-Jó, bocsi. Csak nem tudom mit kérdezzek. Hiszen kábé 4 órája hogy beszéltünk.-mondtam, majd gyorsan hozzá tettem.-Bár nagyon, de nagyon hiányzol már most, de egyszerűen nem tudok mit kérdezni, mert..-folytattam volna, de Harry közbe szólt.
-Oké, értem.-mondta nevetve.-Amúgy a halak, és én is jól vagyunk.-mondta még mindig nevetve.
-Nagyon humoros.-mondtam nevetve én is.-Tényleg! Ezt már meg akartam kérdeni..-kezdtem, mire Harry is abba hagyta a nevetést.-Még csak November eleje van. Hogy horgásztok?-kérdeztem, mert ez nagyon furcsa volt..
-Hát..a nagyapám nagyon pénzes ember. Külön vállalata van, ilyenek. És van egy benti kis tava, amibe a kinti tóból áramlanak a halak, és a víz is. Csak ez olyan "kis tavacska", ami olyan mint egy medence. Ezért tudja fűteni. Ezért nem fagy be, és így tudunk télen is horgászni.-fejezte be Harry a zavaros mondandóját.-Érted, vagy mondjam el még egyszer?-kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Nem kell, értem. Hol lakik a nagypapád?-kérdeztem.
-Tiszafüred. Jobban mondva Budapesten lakik, csak tiszafüreden van egy kis nyaralója. Oda szokott ki vinni engem is. Meg ott szoktak lenni a szülinapok is néha.-mondta.
-Értem.-mondtam mosolyogva. És éppen kérdezni akartam valamit, de megelőzött.
-Igen, majd elhozlak egyszer.-mondta nevetve. Hát ez van. Harry elég jól ismer.
-Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni?-kérdeztem nevetve.
-Csak megérzés volt. Viszont jól beégtem volna, ha nem ezt akartad volna kérdeni, szóval..-mondta nevetve.
Kicsit még beszélgettünk, amikor jött egy hang a telefonból, hogy lemerült az egyenlegem.
-Basszus.-mondtam.
-Mi az?-kérdezte Harry.
-Lemerültem..-mondtam szomorúan.
-Semmi baj. Inkább menj aludni. Holnap is beszélünk majd többet, és többször szerintem.-nevetett.
-Okés.-mondtam nevetve.-Akkor jó horgászást, és jó szórakozást.-mondtam mosolyogva.
-Köszi. Neked meg jó csajos hétvégét.-mondta.
-Köszi. Jó éjt!-kezdtem köszönni.
-Neked is. Szia.-köszönt el ő is.
-Szeretlek.-mondtam mosolyogva.
-Szeretlek.-mondta ő is, és tuti ,hogy mosolygott. Majd leraktuk.:(
Reggel 9-kor keltem fel.
Hát igen. Este még alig tudtam elalduni, miután Harryvel beszéltem. Olyan negyed 10 lehetett, amikor éppen reggeliztem. Jött egy SMS.Harrytől.:)
 "Jó reggelt kicsim.!♥"
Gyorsan megnéztem az egyenlegem. Pont annyi volt, hogy még tudtam írni egy SMS-t.
 "Jó reggelt.!♥ Délután tudunk majd beszélni, mert akkor töltöm fel az egyenlegem. Most is csak ennyi maradt, hogy írni tudjak.:D Na szia.:*♥"
1-2 perc múlva jött a válasz.
 "Jól van.:) Akkor majd délután. Szia kicsim.!:*♥"
Hát ilyen jól indult a reggelem.:)
10-re jött Anne, úgyhogy amikor csengettek, gyorsan felvettem a cipőm, majd megnéztem magam a tükörbe. Azt a ruhát vettem fel,amit anyuval vettünk a múltkor.
Fekete naci, fehér póló, szőrös szürke sál, barna kabát, kesztyű, táska. Vagány.:)

Amikor kimentem a kapun az új szerelésemben, Anne csillogó szemekkel nézett rám.
Széttárva a karom forogtam egyet ilyen "hát ez van, ilyen a szerelésem" mozdulattal.
-Azta.-nézett végig rajtam.-Nagyon csinos vagy.-mondta, majd mosolyogva megölelt.
-Köszönöm.-mondtam vigyorogva, mert örültem, hogy tényleg ennyire csinos vagyok.:)
-Akkor pláza?-kérdezte, amikor félre állt az ölelésből, és megigazította a sálját.
-Ühümm, de először forró csoki.-mondtam vigyorogva.-Jó?
-Naná! Menjünk.-mondta Anne, majd elindultunk forrócsokizni.
-És van valami amit meg akarsz venni, vagy csak nézelődünk majd.-kérdeztem, miközben a járdán sétáltunk a buszmegálló felé. Ugyanis mi a város szélén lakunk, ahol nem panel házak, hanem kertvárosi házak vannak. Mint a miénk. Nincs annyi kocsi, és egész nyugodt kis környék.:)
-Nincs ötletem. Csak úgy nézelődünk.-mondta Anne.-Neked?-fordította felém a fejét.
-Nekem sincs.-mondtam, majd gyorsan végig gondoltam.-Ja de! Kellene egy cipő. Tudod az esküvőre majd. Minden meg van, de cipőt még be kell szereznem. És remélem találok is, mert Hétfőre kellene.-húztam el szám. Ja igen. Hétfőn megyünk a szüleimmel esküvőre. Anyum testvére házasodik. És engem kértek fel, hogy koszorús lány legyek. Az a ruha már megvan, mert azt Nia, anyu tesója veszi majd meg. Nekünk, koszorús lányoknak( én, és Nia legjobb barátnőjének lányai) csak rá kell bólintani "Igen, ez jó lesz!" mozdulattal. 
-Okés. Majd megnézzük.-mondta Anne mosolyogva.-És milyen cipő kell?-kérdezte.
-Hát amúgy már megvettük a cipőt, csak nem lett jó Lötyögött a lábamon. Szóval csak ki kell cserélnem, de nem tudom van-e még olyan. De ha nem akkor hasonló kellene. De nézd! Itt egy kép a szettemről.-mondtam mosolyogva, majd a telefonomon megmutattam Annenek a ruhaszettemről készült képet.

-Nagyon csinos leszel benne.-mondta Anne mosolyogva.
-Köszönöm.-mosolyogtam.-Remélem.-nevettem fel, mire Anne is ugyanígy tett. Nevetve érkeztünk meg a buszmegállbóa, ahol nagyon kevesen voltak, tehát ez jó pont, ugyanis több hely marad nekünk a buszon. Aha, gondoltam én. De amikor fel szálltunk a buszra, az tömve volt.
-Lányok várjátok meg a következő buszt. Mindjárt ideér. Ilyen pót járat, mert ez tömve van. Na sziasztok.-kiáltott a busz sofőr valahonnan a tömeg mögül. Arrébb mentünk, majd a sofőr becsukta az ajtót, és tovább ment. Annevel még figyeltük egy ideig az emberekkel teli buszt, de a következő pillanatban megérkezett a mi buszunk is.
-Jó napot!-köszöntem, majd jegyet kértem, fizettünk, és leültünk. 

Miután leszálltunk a buszról, elindultunk a pláza felé.