PacsablOg.☺

A nap jellemzése?! Titkok derülnek ki, de van, hogy ez véget vet egy hosszú barátságnak.
Hogy miért? Csak sorjában akkor..

Éppen a reggelimet fogyasztottam, amikor apu jött ki a szobából. A szüleim persze mindenről tudnak ami velem történik, minden tudnak Kay-ről is.
-Ma minden kiderül?-ült le mellém a pulthoz.
-Azt hiszem..-bólintottam.-Apu!-raktam le a kanalam, apu meg éppen a müzlit öntötte a tányérjába.-Miért van az, hogy ha megkapsz valamit, amire egész életedben vártál, akkor el megy egy másik dolog, ami fontos volt neked csak azért, mert neki nem tetszik amit kaptál?-kérdeztem, persze apu azonnal tudta mire értem.
-Kaylenn-ről van szó gondolom.-rakta le apu a müzlis dobozt.-Drágám erre nem tudom a választ. Csak annyit mondok, hogy ha Kaylenn ilyen önző, és egy olyan dolog miatt ilyen felfuvalkodott, ami miatt te boldog lehetsz, akkor nem is igaz barát.
-Igazad van..-hajtottam le a fejem.
-Héé!-emelte fel az állam apu.-Ma minden kiderül, és minden rendbe lesz.-mosolygott rám.
-Remélem.-erőltettem magamra egy halvány mosolyt.
-Na.-kapta be apu az utolsó kanál zabpelyhet.-Én most megyek, mert korábban kell mennem mint szoktam, de kissé elaludtam.-állt fel, és mellém lépve megpuszilta a fejemet.-Minden okés lesz.-mondta mosolyogva, majd eltűnt a hálószobájuk túloldalán.
Megettem a maradék joghurtomat (más nem fér belém..), majd vissza mentem elkészülni.
Nem akartam túl boldog ruhában menni, de komoran sem szoktam öltözni, szóval egy köztes megoldást választottam.
Ezt:

Se nem fekete, sem nem vidám, de jó egy Decemberi naphoz. Óóó igen..Nemsokára Mikulás..Ugyanis ma van 01-je..Na mindegy. Táska a vállra, telefon a zsebbe, fülhallgató be. Ma egyedül mentem suliba, ugyanis Harry nem jön be az első két órára. Az anyukája utazik, így kapott a diritől kimenőt.

(...)

Gyorsan besiettem a portára, mert Kay és barátnői a suli előtt beszélgettek, és feltűnően néztek engem..Elintéztem a dirit (mára nincsen semmi feladatom, yeahh!)
Felsiettem a terembe, ledobtam a táskám, levágódtam a helyemre, és próbáltam életben maradni a harmadik óráig. Kisebb nagyobb sikerrel, de sikerült.

Harry a második óra után érkezett meg. Lesiettem a suli elé, és olyan sebességgel futottam neki, hogy szinte elestünk. Szorosan magamhoz öleltem, és soha nem akartam elengedni. Persze ez lehetetlen..
-Mi az, kicsim?-kérdezte, én meg eltoltam magamtól, és mélyen a szemébe néztem.
-Nem bírom.-mondtam teljesen őszintén, semmi csavar nélkül.
-Mit?-kérdezte aggódóan.
-Ezt az egészet.-tártam szét a karom, és egyet hátra léptem.-Elegem van, hogy folyton érzem magamon a tekintetüket, és hallom, hogy rólam megy a sus-mus a hátam mögött. Nem bírom. Tudod milyen rossz ez?-szökött könny a szemembe.
-Tudom..-nézett a szemembe, majd szorosan magához ölelt. Mélyen beszívtam az illatát, és próbáltam rendesen venni a levegőt, amikor ismerős hangot hallottam mögöttem.
-Na mi van Nora? Csak nem sírdogálunk már megint? Jajj, te szegény!-nézett gúnyosan Kay.-hozzak egy zsepit?-éreztem a hangjában a gúnyt, a rosszakarást.
-Takarodj innen, te ribanc!-kiáltott Harry idegesen.-Mi kell még neked, hahh? Mindent tönkre teszel ezzel az eszelős pofáddal.-szitkozódott Harry, én meg óvatosan eltoltam magam, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Nem kell.-suttogtam, majd letöröltem az arcom. Harry nem értette kijelentésem, de nem mondott mást. Csöndben maradt.
-Figyelj Kay..-léptem felé egyet, de közbe szólt.
-Csak a barátaim szólíthatnak Kay-nek.-ez szívem ütött. Tekintete szúrós volt, szinte sebet vájt a szívembe.
-Khm..Szóval Kaylenn, figyelj. Én nem akarom tovább ezt csinálni. Hagyjuk egymást békén, és ne szóljunk a másikhoz, oké?-néztem rá.
-Könnyen beszélsz.-vonta a vállát.-Ott van neked Ő.-mutatott Harryre, aki mögöttem állt, és csendben figyelt. Erre nem tudtam mit mondani..-Ahha, így már más, mi? De tudod mit? Hagyjuk! Elegem lett abból, hogy állandóan a ti románcotokat lessem. Te egy seggfej vagy Nora, ő meg.-mutatott megint Harryre.-Leribancozott.-szökött könny a szemébe. Szinte megsajnáltam, de akkor megszólalt..-Rád jobban illet volna.-nézett rám, majd megötörölte a szemét.-Én nem vagyok gyenge, mint te. Nem bőgök állandóan, sőt! Amióta ez van, egyszer sem törtem meg.-nézett a szemembe, és láttam, hogy hazudik.
-Legalább magadnak ne hazudj.-néztem rá.
-Hogy mondod?-kérdezte, és láttam rajta, a riadtságot.
-Jól hallottad. Figyelj, mást becsaphatsz, de én már ismerlek elég jól..Látom, hogy neked is rossz ez az állapot, és igenis gyenge vagy! Hiszen én is, és egy ilyen helyzetben bárki az lenne. Tudom, hogy már megtörtél, csak rád kell nézni. Ez nem szégyen Kay..Izé, Kaylenn.-javítottam ki gyorsan magam, mielőtt megint lekapja a fejem miatta.
-Neked minden olyan könnyű. Ott van Anne és Harry. A két támasz. Nekem semmim sincs.
-Ott vannak a barátnőid.-mutattam a mellette álló két lányra.
-Ja, igen.-mondta zavartan.-Khmm..Ők a legjobb barátnőim. Nincs titkom előttük.-nézett a két lányra, én meg felhúztam a szemöldökömet.
-Valóban?-kérdeztem gúnyosan.
-Igen, valóban.-bólintott.
-Te tudod..
-Mit akarsz ezzel mondani már megint? Hogy csak az olyanoknak, mint te, csak azoknak lehetnek barátai? nem hiszem, hogy az olyanoknak, mint te, igaz barátai lennének. Csak a pénz a lényeg nektek, a másik meg lehet eltaposva, mi?-szúrós volt a tekintete.
-Én ezt nem úgy értettem..-kezdtem, de belém folytotta a szót.
-Tudom, te soha semmit. Mást is észre lehetne venni, tudod? De neked ez nehezedre esik? Oké, akkor játszunk így!-emelte fel a hangját.
-Nem értem most megint mi bajod van!-kezdtem hangosabban beszélni én is. körülöttünk senki nem figyelt ránk, mindenki ment a dolgára.
-Nem érted? Akkor hülyébb vagy, mint gondoltam!-kiáltotta idegesen, majd két csatlósával elviharzott az iskolába-
Harry mellém lépett, és megfogta a kezemet.
-Én ezt nem értem..-suttogtam szinte magamnak.
-Kicsim, minden rendbe lesz.-adott egy hosszas csókot.
-Te értetted ezt?-néztem Harryre, miközben éppen az osztályba igyekeztünk.
-Nem teljesen.-mondta.-Kérsz valamit?-kérdezte, amikor elhaladtunk a büfé előtt.
-Nincs étvágyam.-ráztam a fejem.
(...)
Felmentünk a folyosóra, és hihetetlen dolgot láttunk. De komolyan, áááá!!!
Ott állt Kay és egy fiú. Ismertem a srácot, már beszéltem is vele, jó fej. A suliban mindenki ismerte..De senki nem akart vele "közösülni", mert olyanokat lehet róla tudni, hogy csak na! Iszik, mint állat, örülönk, ha a suliba nem részegen jön. Cigizik, drogozik, minden!
Kay, mintha csak arra várt volna, hogy felérjünk Harryvel, oda lépett a srác elé, és azon gyomban lesmárolta. Nekem a szavam elakadt, és azonnal le sokkoltam, de nem álltam meg, mert nem akartam feltűnő lenni.
Harryt annyira nem rázta meg a dolog, de láttam, hogy neki is elég furcsa.
-Ezt nem hiszem el..-mondtam, amint beértünk a terembe.-Ennél lejebb süllyedni? Lehetetlen!-mondtam miközben felültem Harry padjára.
-Hát ez ellen semmit nem tehetünk. Ő döntött így.-ült fel Harry a velem szemben lévő padra.
-És akkor most járnak?-néztem rá.
-Minden bizonnyal.-mondta Harry, és a következő pillanatban belépett a "Díva"..Azaz Kaylenn.
-Leszállnál a padomról?-állt meg mellettem. Basszus! Idegességemben azt sem figyeltem, hova ülök, és nem Harry padjára ültem fel, hanem Kaylnn-ére.
-Ömm, persze.-ugrottam, le, de miközben "zuhantam", véletlenül rátapostam a táskájára.
-Normális vaaagy?-sipákolt.-Most vettem, vadi új! mit képzelsz magadról? Mit akarsz még, ha?-kiabált idegesen.
-Bocsi, de véletlen volt!-védtem meg magam.
-Na persze! Neked minden véletlen, ugye? Nyomorodj meg!-kiáltott rám. Erre a kijelentésére Harry azonnal mellettem termett.
-Befoghatod!-emelte fel a hangját idegesen.
-Mert, mi lesz, cuki pofi?-mondta magabiztosan Kay, majd a következő pillanatban megragadta Harry kezét, és maga felé rántotta. De mielőtt megtörténhetett volna a csók, Harry ellökte magától, aminek hatására kay egy hatalmasat borult, és vele együtt két szék is, amibe kapaszkodni akart volna.
-Mi a...-állt fel Kay.-Tudom, hogy te is akarod!-kiabált.
-Rokon vagy, bazdmeg!-jött oda Chars is.
-Tévedés!-húzta gúnyos vigyorra a száját Kay.
-Mi van??-kérdezte Chars.
-Papírom is van róla, hogy nem vagyunk rokonok.-kezdett matatni a táskájában.-Tessék.-adta át a fiúknak a papírt.
-Mi a franc?-olvasta Chars a papírt.-Te örökbe vagy fogadva??-kérdezte hitetlenül, nekem meg elkerekedett a szemem. Hogy mi van???