PacsablOg.☺

A tegnapi nap csodálatos volt. Végre megtudtam beszélni Harryvel a kételyeimet. Ő is elmondta a maga nézetét, és minden megoldódott. Nem volt olyan nagy dolog, de azért még is..Számomra igenis az volt. De az még jobb, ahogy ezt megtette.:) Virág, meg ablak, és még deszka is. De akkor is az volt a legjobb, hogy tudom mostmár mindent komolyan gondol. Mert ha nem szeretne tiszta szívéből, akkor nem jött volna tegnap bocsánatot kérni. Azt hittem vége lesz a kapcsolatunknak, de szerencsére tévedtem. Most már sokkal erősebb lett a kapcsolatom Harryvel.:) Nagyon élveztem a tegnapi napot. Ma azt a ruci szettet vettem fel, amit tegnap vett nekem anyu.Nagyon csinos, szerintem.:)
Mivel kibékültem Harryvel, reggel már a kapunknál várakozott rám.

-Jéé! Itt van a rózsás fiú.!-mondtam tettetett megdöbbenéssel.
-Jéé! A kis Tony Hawk!-mondta ő is tettetett megdöbbenéssel, majd magához húzva megcsókolt. Imádom így kezdeni a napot.:)
-Wuuu! Úgy szeretem Párizst. Olyan szép.-mondtam totál megbabonázva.
-Na ezt most honnan szülted?-kérdezte nevetve, mire én is csak nevettem. Ez jó beszólás volt, héé!:D
-Reggel láttam a TV-ben, és rájöttem, hogy nagyon szeretem.-ábrándoztam tovább.-Eiffel Tower a kedvencem.-mondtam vigyorogva.
-Látom nagyon szereted Párizst.-mondta nevetve.
-Igen, kicsit.-mondtam nevetve.
-Majd egyszer elmegyünk oda. Ketten.-mondta mosolyogva, mire vigyorogva bólintottam, és adtam neki egy gyors puszit.Juppiiii!^^♥
-Mit csináltál még tegnap?-kérdeztem úgy mellékesen.
-A másik barátnőmmel mentem Hawaii-ra.-adta be komolyan, de persze nem hittem el.
-Haha..-mondtam, majd óvatosan vállba vertem, mire megfordított, és belepuszilt a nyakamba. Erre felsikoltottam, amire mindenki ránk nézett. Nem baj. Megérte.
-Héé! Minket néz mindenki!-mondtam még mindig vigyorogva.
-Kit érdekel?-kérdezte befejezve a nyakam puszilgatását.
-Mondjuk engem?!
-Engem nem igazán. Nem nagyon veszem észre őket. Ha veled lehetek, akkor semmi más nem érdekel. De most psszt van!-mondta, majd adott egy gyors puszit.

-Jójó, de akkor is olyan zavaró.-mondtam, miközben Harry megfogta a kezem, és elindultunk a suli felé.-Nem tudom, te hogy bírod. Akár a suliban, akár bárhol máshol.-mondtam kicsit idegesen, mert egy nő folyamatosan minket nézett. Ahogy háttal álltunk neki, éreztem, hogy lyukat vág a hátamba a tekintete.Ajj.:/
-Egyszerűen. Nem veszem észre őket.-mondta lazán. Wow!
-De én nem tudom nem észre venni őket.-mondta szomorúan.
-Ezért nehogy már rossz kedved legyen.-mondta maga felé fodítva. Így szemben álltam vele. Ahogy belenéztem a kék szempárba teljesen megbabonázott.
-Nincs rossz kedvem, de..Ajj. Nem tudom. Csak érzem, hogy olyan rossz.-mondta a szemébe nézve még mindig szomorúan..
-Mit szeretnél, mit tegyek?-kérdezte mosolyogva.
-Semmit. Mit tehetnél?
-Nem tudom. De egyszerűen nem bírom tovább nézni, hogy így szenvesz.-mondta kedvesen.
-Jó, oké. Abbahagyom. Jó kedvem van. Nincs para.-bíztattam inkább magam.
-Oké. De ha a suliba is szar kedved lesz, akkor nem nézünk filmet. Nem érdemled meg.-mondta nevetve.
-Ajj. Olyan szigorú vagy.-mondtam nevetve, mire megcsókolt. Sokkal nyugodtabb voltam.

Amikor a sulihoz értünk már totál nem éreztem semmit magamban.
Amikor beértünk a portára azonnal az igazgató úrhoz mentem.
-Jó reggelt kívánok igazgató úr!-köszötöttem a dirit.
-Jó reggelt. A mai feladatodat a 2. és 3. óra közötti szünetre szántam.-kezdte, mire megdöbbentem.
-De igazgató őr. Nem azt mondta, hogy délután lesznek a feladatok?-kérdeztem.
-Igen, tudom, de ezt a feladatot délelőtt kell elvégezni, és aki erre a feladatra volt szánva, az sajnos nem tudja megtenni. Más dolga akadt, ami fontosabb ennél. Ezért téged választottalak ki.-mondta, mire teljesen ledöbbentem. Ki? A takarító? A portás? Nem ő nem lehet, hiszen az előbb láttam. De mivan ha neki kell elmnni akkorra. Mit kell tegyek én? Kezdtem begolyózni, amikor a diri megszakította a gondolat menetemet.
-A testnevelés tanár úrnak el kell mennie hamarabb, ezért neked kell rendbe raknod a testnevelés termet óra után. Össze szedni a labdákat, vagy amivel éppen foglalkoztak az órán. Elkérlek a 2. óra végéről, és akkor pont végzel a két óra alatt lévő szünetben.-mondta a diri.
-Értem. És mennyi idővel hamarabb tetszik engem elkérni?-kérdeztem, mert ez fontos.
-Körülbelül 10 percel hamarabb. Azért, mert ki is kell söpörnöd a szertárat. Ez most jutott eszembe.
-Értem.-mondtam.
-Remélem nem túl megterhelő olyan szempontból, hogy ezt az iskola tanulói kedvéért teszed.-mondta kedvesen érdeklődve.
-Nem, dehogy! Nem megterhelő, csak még nem rázódtam bele a gondolatba, hogy minden reggel ez lsz. De majd megszokom.-mondtam moslyogva, mire a diri is halványan elmosolyodott. Ez ilyen büszke mosoly volt.-Köszönöm igazgató úr, de most mennék órára, mert elkések.-mondtam.
-Rendben, persze menj csak. Köszönöm, hogy el vállaltad. Ez így nekem is jobb, mint megutáltatni magam az egész iskolával egy egyenruha ötlet miatt. köszönöm, Nora!-mondta kedvesen felém nézve. Azta!:)
-Semmiség. Szívesen teszem. Az ön, és az iskolatársaim érdekében is. Nem nagy dolog össze szednem pár labdát, meg felsöpörni.-mondtam, majd köszöntem, és kimentem az irodából. Kint csak Anne várakozott.
-A többiek?-kérdezetm szét nézve.
-A fiúk rohantak a terembe házit másolni, Kaylenn meg rohant oda adni nekük a házit.-mondta nevetve.
-Ahha, érthető.-mondtam én is nevetve, majd elindultunk fel a lépcsőn.
-Milyen feladatot kaptál mára?-kérdezte Anne.
-A tesiterembe kell mennem a 2. és 3 óra közötti szünetben. Takarítani, meg össze szedni az ott maradt cuccokat.-mondtam.
-Ahha.-mondta.-Hogy bírod? Ez lesz minden álló nap..
-Hát. Értektek és a diri miatt teszem csak.-mondtam nevetve. Csinosak voltunk, úgyhogy magabiztosan mentem fel a lépcsőn Annevel.:)

Én:

Ő:

-A diri miatt miért?-kérdezte Anne.
-Mert azt mondta ma, hogy köszöni, amiért el vállaltam, mert így nem kell az egész iskola dühét magán viselni egy egyszerű egyenruha ötlet miatt.-mondta mosolyogva.
-Értem. Hát dühöngtem is az ötlet miatt, az tuti.-mondta nevetve.
-De így jobban jártunk.
-Te miért?-kérdezte csodálkozva.
-Mert elmehetek a 2. óra végéről 10 percel hamarabb.-mondtam, majd együtt nevetve mentünk át a folyosón.

Hamarosan következő rész.!:)